Dalok

 

A foglalkozásokon elhangzó dalok, mondókák alapvetően népi eredetűek, melyeket már szüleinktől, nagyszüleinktől is megtanultunk gyermekként. Fontos, hogy gyermekeink legelső dalocskái ezek közül kerüljenek ki, hiszen nem véletlen az, hogy ezeken a gyermekdalokon oly sok generáció cseperedett fel, és még felnőttként is szívesen hallgatjuk, énekeljük őket.

Az évszakokhoz, jeles napokhoz és ünnepekhez kapcsolódó dalok is a részét képzik ennek a népes kis dalcsokornak. Értékes műdalok is gyakran felhangzanak az órákon, leginkább Gryllus Vilmos dalaival fogtok találkozni, akinek valóban gyermekekhez szóló, igényes és kifejező dalait a felnőttek is ugyanúgy élvezhetik, mint a gyerekek.

 

"Erdő, erdő, gilice,

hallod-e Te picike?

Mondd meg kedves nevedet,

hogyan hívnak Tégedet?"

 

Pál, Kata, Péter jó reggelt!

Már odakünn a nap felkelt.

Szól a kakasunk, az a nagy tarajú,

Gyere ki a rétre, kukurikú!

 

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom

Minden madár társat választ, virágom,

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom

Te engemet, s én tégedet, virágom, virágom.

 

Giling-galang

szól a harang

jobbra balra billeg

Giling-galang

szól a harang,

az égig repítsen! Zsupsz!

 

Három szabó legényke, mek,mek, mek,
Vándorolni elmentek, mek, mek, mek,
Hárman ültek egy kecskére, úgy mentek el
Kecskemétre, mek, mek, mek.

Egy faluba betértek, mek, mek, mek,
Egy kocsmába betértek, mek, mek, mek,
Hárman kértek egy deci bort, hogy lemossák
Az úti port mek, mek, mek.

Mikor a bort megitták, mek, mek, mek,
Kifizetni nem tudták, mek, mek, mek,
Az ablakhoz sorba álltak, mint a kecskék
Kiugráltak, mek, mek, mek.

 

Keze lába van neki,

Szeme, füle van neki,

Orra szája van neki,

És hol fut a kis nyuszi?

 

Mit csinál a két kezem?

Simogat kedvesen,

Csiklandoz viccesen,

Csipked hegyesen,

Táncol ügyesen.

 

Ecc, pecc kimehetsz, holnapután bejöhetsz

Cérnára cinegére, ugorj cica az egérre, fuss!

 

Borsót főztem, jól megsóztam,

Meg is paprikáztam,

Ábele, bábele, zsupsz!